Doroszló
A doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely, vagy népiesen a Doroszlói Szentkút (szerbül Vodica) a délvidéki Szabadkai egyházmegye területén található központi búcsújáró hely. A kegyhely története a messzi középkorig nyúlik vissza.
Doroszló falutól délre eső Szentkút azonos azzal a hellyel, amelyet a középkorban Bajkút néven emlegettek. Múltjáról igen keveset tudni. Valószínű adat, hogy 1173-1183 között a premontrei szerzetesek egy monostort alapítottak ezen a helyen. A Bajkút falut, egyéb más birtokokkal együtt Nagy Lajos király 1382-ben a budai klarissza apácáknak ajándékozta. A falu a török időben elpusztult, de kútja megmaradt. A török uralom után a régi kegyhely ismét a hívek nagyobb áhítatának tárgya lett, s most már nem Bajkútnak, hanem Szentkútnak nevezték.
A korabeli feljegyzések így írnak róla:
„Neve (Bájkot) még ma is fennáll Doroszló falu határában a Mosztonga vize mellett levő Bajkút nevű kutacskában, amelyhez a hívő lelkek, kivált vakok, bénák… mint kegyhelyhez zarándokolnak s mindennemű testi bajoktól gyógyulást remélnek.”
A későbbi kiadványokban is folyamatosan említik a kút létezését. A Bajkút c. 1929-ben kiadott nyomtatványban ezt olvashatjuk: „Doroszló régi búcsújáróhely. Az egyházmegye hely- és névtára feljegyzése szerint a szentkúti kápolna több mint száz éves. A búcsújáróhelyről van feljegyzés már a XVI. századból. Körmendy István doroszlói plébános így írja le a Szentkút történetét: A Kalocsa érseki főegyházmegyében, Bács-Bodrogh s a magyar királyi kincstárhoz tartozó Doroszlón, a község határában, a község mellett a Mosztonga vize mellett, emlékezetet meghaladó idő óta létezik egy kutacska, melyet Bajkútnak neveznek. Továbbá: Úgy Bajkút mint Doroszló a török terjeszkedése ideje alatt (1526-1604) teljesen elpusztult, csak a csodás erejű kútja maradt meg, amely a török uralom alatt is Mária tisztelőinek búcsújáró helye volt. A török uralom után fokozottabb tisztelettel veszik körül a környékbeli hívek a Bajkutat, melyet Szentkútnak hívnak.”
Mind a felsorolt tények, mind pedig a Bajkút c. nyomtatványban megjelölt 1532. évi okmányra való utalás igazolja a Bajkút folyamatos létezését a török időkben és azután is, amikor már Szentkút néven említik.
Az újkori Szentkútnál történt csodás gyógyulások első adata 1792-ből származik. Ekkor egy Záblóczki János nevű lakos nyerte vissza elvesztett szeme világát a szentkúti víz által. A csodás gyógyulás híre futótűzként terjedt el a Duna-Tisza közén és a környező területeken. Egyre többen keltek útra, hogy gyógyulást nyerjenek a csodás hírű forrásnál. Csodákban nem is volt hiány, különösen az első időkben. Az első feljegyzett csodás gyógyulás után néhány évvel, 1796 táján Tordy Ferenc élő kincstári erdőhivatal erdőmestere építtetett fogadalmát betartva kis fakápolnát a szentkúti forrás fölé. A gyógyulásoknak a tényét jelzi a kétszáznál is több ezüstből vert szemeknek, szíveknek, kezeknek, lábaknak, kereszteknek és drágagyöngyöknek a száma, amelyeket a betegek hálájuk jeléül a kegyhelynek ajándékoztak. A lelki, de olykor a testi gyógyulások napjainkban sem ritkák. A St. Fontis-i Historia Domus 2003-as feljegyzése szerint egy boszniai hívő levélben értesítette ft. György János esperes plébános urat, hogy miután megmosta lábát a kút vízében elmúlt az évek óta tartó köszvénye. 2005-ben egy újvidéki asszony nyerte vissza egészségét, miután ájtatos lélekkel felajánlotta betegségét és közelgő műtétét. Az asszony hazatérte után az orvosok a kitűzött műtétet már nem tartottak indokoltnak.
A Szentkút-i templom története
A török idő utáni első kápolnát 1796-ban építik, ami később leégett. A második szentkúti kápolnát, amely szintén fából készült, 1808–1809 táján építették a kút, illetve a kút fölött álló első kis kápolna közelében, észak-keleti irányban. A harmadik kápolna, amely már kis templomnak is beillett, 1823 és 1825 között készült el és már téglából építtették, famennyezettel és fatoronnyal. Ez viszonylag távol állt a Szentkúttól. A mai szentkúti templom elődjének, illetve egy részének tekinthető. A negyedik szentkúti kápolna, amely azonos a mai szentkúti kis templommal, a harmadik átépítése, kibővítése révén keletkezett, 1874-75-ben. A templom építése kapcsán a plébános végig kitartott az érsekség által ellenzett kéttornyú
templom-változat megépítése mellett. Hangoztatta, hogy a hívek igénylik a két tornyot, mivel a legtöbb kegytemplomra éppen ez jellemző, ezért a Szentkút sem adhatja alább. 1909-ben több újabb és fontos építkezés történt a Szentkút környékén. Ekkor készült el a csodatévő forrás máig létező díszes kútszerkezete és mosakodó-medencéje is. 1967-ben Fritz Ferenc plébánossága idején a szentkúti templomot egyházmegyei adakozásból kívül-belül megújították. 1974-ben szabadtéri miséző oltár és keresztút épült a templom mögött. A kegyhelyet Zvekanović Mátyás 1967-ben egyházmegyei rangú kegyhelyé nyilvánította.
A kegyhely fő búcsúja: Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének ünnepe
Szeptember 7.
15.00 óra – bűnbánati liturgia, gyónási alkalom
17.00 óra – esti dicséret (vesperás)
18.00 óra – előesti szentmise (betegek kenetének kiszolgáltatása)
20.00 óra – gyertyás körmenet
20.00 óra – horvát nyelvű szentmise a kegytemplomban
22.00 óra – szentségimádás
23.00 óra – virrasztó zsolozsma (matutinum)
24.00 óra – cönákulum
Szeptember 8.
6.00 óra – fájdalmas rózsafüzér
7.00 óra – keresztúti ájtatosság
8.00 óra – reggeli dicséret
8.45 óra – dicsőséges rózsafüzér a szentkútnál
9.00 óra – német nyelvű szentmise a kegytemplomban
10.00 óra – ünnepi püspöki szentmise és körmenet
18.00 óra – esti szentmise
A kegyhely igazgatósága:
Ft. Verebélyi Árpád, kegyhelyrektor, esperes-plébános
E-mail: verarpad@gmail.com
Kegyhely honlapja: https:// szentkut.eu/