Augusztus 30-án ünnepelték a Könnyező Szűzanya szabadkai egyházmegyei kegyhelyének búcsúját Szabadka-Szentkúton. Az ünnepre számos hívő és zarándok érkezett, hogy közösen imádkozzanak és részt vegyenek az ünnepi szentmisén, amelyet msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök mutatott be. Az ünnepi bevonulás a Szűzanya kegyképének magasba emelésével kezdődött.

   A szentmise kezdetén Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök szeretettel köszöntötte a vendégpüspök atyát, a közélet jelen lévő képviselőit, a paptestvéreket, valamint a nagy számban összegyűlt híveket és zarándokokat.

   Štefković püspök atya homíliájában többek között elhangzott:
– Krisztus önmagát adta bűnösségünkért. Jézus édesanyja pedig ugyanezen az úton járt: Názárettől Betlehemig, Egyiptomból Názáretig, Kánától egészen a Kálváriáig. Válasza: íme az Úr szolgáló leánya nemcsak egy szép mondat volt, amelyet fiatal korában kimondott. Egész életében ezt élte. Testvéreim, mindannyiunkra rábízott Isten valakit. Valakire a családját, a házastársát, a gyermekeit vagy idős szüleit, másra az egyházközséget, valakire egy beteg embert, vagy éppen valakit, akivel nehéz együtt élni. Ott van a munkahelyünkön is a felelősségünk. Amikor pedig nehézzé válik mindez, gyakran feltesszük a kérdést: Miért éppen én? Miért éppen nekem? Miért nekem kell engednem? Miért mindig tőlem várnak valamit? Talán ma is ezen a szent úton, a Könnyező Szűzanya kegyhelyén, másképpen is feltehetnénk a kérdést. Uram, kihez küldesz ma, hogy szolgáljak neked? Miért hozzak áldozatot azért, hogy több béke, több megértés, több elfogadás és több közösség legyen közöttünk?

   Gondolatait a püspök atya, így folytatta:
– A közösség nem úgy épül, hogy mindenki csupán azt figyeli, mit kaphat. Akkor épül, amikor valaki felmeri tenni a kérdést: Mit tudok én adni? Mivel tudok én hozzájárulni? A család nem azért marad együtt, mert mindenki mindig erős, hanem azért, mert egymást tartja, amikor valamelyikük elfáradt. Az egyházközség nem azért él, mert mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem azért, mert készek vagyunk egymást szolgálni. Az egyház nem tökéletes emberek közössége, hanem olyanoké, akik Krisztustól megtanulták megmosni egymás lábát. Ezért ma a Könnyező Szűzanya előtt azért imádkozunk, hogy mi is meg tudjuk, megtanuljuk ezt a szeretetet élni. Ne azt a szeretetet, amelyről sokan beszélnek, hanem azt, amely képes áldozatot hozni. Nem azt a szeretetet, amely arra vár, hogy a másik változzon meg, hanem azt, amely megkérdezi: mit tehetek én? Mert ahol nincs áldozat, ott az emberek előbb-utóbb eltávolodnak egymástól. Ha azonban van valaki, aki szeretetből kész áldozatot hozni, ott hely nyílik a másik ember számára. Ott növekszik a megértés, megszületik az elfogadás és épül a közösség.

  Előkészület a búcsúra
  A búcsú ünnepére idén is triduum keretében készültek a hívek. Augusztus 27-én és 28-án, csütörtökön és pénteken, a három nap első és második napján az esti szentmiséket rózsafüzér-imádság előzte meg. Augusztus 29-én, szombaton bűnbánati liturgiára került sor, amelyen gyónási lehetőség is volt, majd a hívek gyertyás körmenetben folytatták az ünnepre való lelki készületet.

Sz.Sz. Sajtóiroda