Egy évvel ezelőtt, 2023. november 11-én szentelték püspökké Fazekas Ferenc atyát. Ezen ünnepi alaklomból interjút adott az egyházmegye sajtóirodájának, melyben a főpásztor az elmúlt egy évnyi püspöki szolgálatára reflektál.

Püspök atya, ha visszatekint az elmúlt egy évre milyen gondolatok, érzések töltik el?

Egyrészt hálás vagyok a jó Istennek, hogy meghívott szolgálatára, hogy Jézus tanítványa, apostola lehetek. Igaz ez nagy szó, és erre bizonyára méltatlan vagyok. Azonban az Úr szeretetét, akaratát nem szabad elvetnünk, hiszen el kell fogadnunk. Nem kétséges: nagy boldogság az, ha a jó Isten reánk tekint és megkönyörül rajtunk. De ezzel együtt, nagyon is érzem a szolgálat súlyát, terhét és felelősségét.

Tudna-e pár mondatban párhuzamot vonni a papi szolgálat és a püspöki teendők között?

Papi, vagy pontosabban plébánosi szolgálatom egészen más volt. Több évtizeden át, „beleszoktam” a különböző egyházközségek életében, annak áramlataiban. Habár, mint egyházmegyei kormányzó megismerhettem az egész egyházmegye gondjait, mégis püspökké szentelésem után egészen megváltozott az életem. Más gondokkal, teendőkkel szembesültem, amelyek nem éppen egyszerűek.

Hogyan tudná jellemezni az együttműködést az egyházmegye papjaival?

Mint, minden közösség magában rejt sok jót, pozitívumot, de vele együtt nehézségeket, bajokat, viszályokat, így az együttműködés nem mindig olyan felhőtlen. Öröm tölt el, ahol megvalósul a paptestvéri közösség, de szomorú vagyok akkor, ha a papok lelkipásztori munkája valahol hanyatlik. Mindennek érdekében, nagyon szeretném, ha papjaink többször is találkoznának egymással, tisztelnék egymást, és segítenének egymásnak. Általában nézve egyházmegyénknek kiváló, készséges, odaadó és buzgó lelkipásztorai vannak. Ez reménnyel tölt el, hiszen meg van a lehetőség a közös együttműködésre, amely majd eredményesebb lelkipásztori munkát fejt ki az egész hívő nép javára.

Püspök atya, mit tudna kielemelni, mi volt a legnagyobb öröm az életében? És milyen örömök érik szolgálatában?

A legnagyobb öröm a számomra, hogy a jó Isten szeret, és megadta nekem a hit ajándékát, amely már sok nehézségen átsegített. Boldog vagyok, ahol az emberek megérzik az Úr szeretetét, Őbenne bíznak. Ha ilyen emberekkel találkozom szolgálatomban, akkor ez is nagy örömet jelent számomra. Volt több alkalom az elmúlt év során, hogy találkozhattam a gyermekekkel, fiatalokkal, akik tanúbizonyságot adtak hitükről. Mindez reménnyel tölt el bennünket, hogy Egyházunknak van jövője.

Egy év távlatából, hogyan látja most a szabadkai egyházmegye jelenét és jövőjét?

Igaz, mi katolikusok ebben az országban nagy kisebbségben vagyunk, de általában a világban is nehezen jutnak előtérbe a keresztény értékek. Úgy hiszem, hogy a Szabadkai Egyházmegyénk jövője miden katolikus keresztény hívő hiteles, tanúságtételében áll. Mindig ott tudott az Egyházunk növekedni, ahol a keresztények őszintén szerették a jó Istent és embertársaikat.

Sz. Sz., Sajtóiroda