Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be október 3-án, Assisi Szent Ferenc halálának évfordulóján, a szabadkai ferences Szent Mihály templomban. Az ünnepi bevonulást követően a főcelebráns és asszisztenciája Szent Ferenc oltára előtt imádkozott, míg a hívek gyertyákkal világították be a templomot.

A megyéspüspök szentbeszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy: „Mi keresztények valljuk, hogy Isten Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban a Jóisten szeretete, közelsége láthatóvá vált. Ő emberré lett, sőt Ő maga is szenvedővé vált. Példájából megtanulhatjuk: hogyan tehetjük a mi személyes fájdalmainkat, sebeinket értelmessé és áldásossá. Szent Ferenc ezt megértette. Tudjuk, hogy súlyos betegségektől szenvedett, valamint testén láthatóvá váltak Krisztus sebei. Sokszor fizikai fájdalmai miatt álmatlanul töltötte az éjszakát, ám a következő reggelen örömmel teli lélekkel énekelt és dicsőítette a Jóistent.”

A ferences rendház házfőnöke, Ivan Miklenić OFM atya háláját fejezte ki, hogy az alkalmi szentmisén ünnepélyesen megemlékezhettek Szent Ferenc megjelölésének (stigmatizációjának) 800. évfordulójáról és egyben halálának évfordulójáról. Emlékeztetett arra, hogy Szent Ferenc életét a Jóisten szavaihoz és tetteihez igazította és erre buzdította a testvéreit, így vált példaképpé.
A szentmise befejezéseként a Fazekas Ferenc megyéspüspök köszönetet mondott a meghívásért, valamint az alkalomért, hogy ezen a jeles napon együtt ünnepelhetett a ferencesekkel és a papsággal.

Assisi Szent Ferenc
Assisi Szent Ferenc az 1180-as évek elején született Giovanni di Bernardone néven. Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő, Assisi egyik leggazdagabb embere volt, anyja Pika francia származású volt. Édesanyja Jánosnak keresztelte, majd apja Franciaország iránti tiszteletéből Francescónak becézte a fiát.
Ferenc tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt.
1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után hazatért Assisibe.

A feljegyzések szerint a romos San Damiano kápolnában imádkozás közben Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!” Ő pedig azonnal hozzálátott a romos kápolna kijavításához. A San Damiano mellett Assisi környékén felújított még két másik romos kápolnát is: a Szent Pétert és a Porciunkulát, ami fölé később felépítették az Angyalos Boldogasszony bazilikát.
Életvitelét látva mások is csatlakoztak hozzá, mégpedig a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsokat megtartva.

Rómában, III. Ince pápától engedélyt kért egy új rend megalapításához. A hagyomány szerint rendje szabályzatát 1209. április 16-án hagyták jóvá, s máig ezt a dátumot tartják számon a ferences rend hivatalos megalapításának.
A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá. Ferenc és szerzetestestvérei az Angyalos Boldogasszony-kápolnában, vagyis a Porciunkulában telepedtek le. Tekintélyét és tiszteletét mindenki elismerte, ezért békét tudott közvetíteni a sokféle háborútól gyötört világban.

Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik az első élő betlehem állítása a világon. Greccio településen, 1223. karácsonyán a pápától kapott engedély alapján idézték fel először a betlehemi éjszakán történteket.
Ferenc megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust. 1224-ben, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén a La Verna hegyen imádkozott, amikor Krisztus csodálatos módon megújította szenvedésének jegyeit, a szent sebeket szolgájának testén.
1226 májusában megírta a végrendeletét, s halála közeledtével visszatért a Porciunkulába.

A halált „Isten hozott, Halál testvér!” felkiáltással fogadta, és énekelve adta vissza lelkét az Úrnak 1226. október 3-án a Porciunkulában.
Két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta. Ünnepét október 4-i dátummal felvették a római naptárba. Földi maradványait 1230-ban átvitték a tiszteletére épített Szent Ferenc bazilikába, és ott temették el.

Sz. Sz., Sajtóiroda

Fotó: Vedran Jegić