Zsúfolásig megtelt az Avilai Szent Teréz Székesegyház február 10-én, szombaton Msgr. Stjepan Beretić, a basilica minor plébánosa pappá szentelésének 50. évfordulója
alkalmából. Az aranymisén Beretić atya együtt ünnepelt Fazekas Ferenc
megyéspüspökkel, paptestvéreivel, messziről érkezett rokonaival, külföldről Szabadkára látogató barátaival, tisztelőivel és a nagy számban megjelent hívekkel.
Beretić atya prédikációjában hálát mondott a Jóistennek, hogy ilyen sok éven át a papja lehetett. Kifejezte háláját a sok támogatásért, mindenért, amit kapott élete nehéz
perceiben: szerető családjáért, nagyszerű tanáraiért, kiváló paptársaiért, akikkel együtt
szolgálhatott az évek során. Továbbá, hálát mondott a sok szeretetért és imádságért, amit érte mondtak a hívek, mert papnak lenni jó, mondta el többször is Beretić atya többször is ünnepi prédikációja során.

Szent II. János Pál imájából idézve mondott hálát a Jó Pásztornak: „Uram köszönöm
neked az ajándékba kapott évtizedekért. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a rokonságomat, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te ma is mindent megteszel az üdvösségemért. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem, több okom van a hálára, mint a panaszra.” Fohászában Beretić atya bölcs szívet kért az Úrtól, hogy meg ne feledkezzen a végről itt és a kezdetről odaát.

A szentmise végén a plébániai pasztorális tanács képviselője, dr. Josip Ivanović egyetemi tanár, valamint az Albe Vidaković székesegyházi kórus képviselője köszöntötte az aranymisés plébánost, majd átadták ajándékukat, a Szentszék Elemosineria Apostolica hivatalából érkezett, díszes keretbe foglalt pápai áldást.
A Te Deum himnusz eléneklését követően Beretić atya ünnepélyes áldásával zárult az
aranymise.

Msgr. Stjepan Beretić 1947. május 4-én született Zomborban. Az általános iskolát
követően, a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnáziumban folytatta
tanulmányait, majd a Zágrábi Egyetem Katolikus Teológiai karán diplomázott,
diplomamunkáját a zombori Szentháromság templomról készítette. Ebben a templomban szentelte pappá Zvekanović Mátyás, szabadkai megyéspüspök 1974. február 17-én. Kezdetben káplánként tevékenykedett Magyarkanizsán, majd a szabadkai Avilai Szent Teréz plébánián. Ezt követően 1977 és 1985 között Bács, Bácstóváros és Dernye plébánosa volt, majd két éven keresztül vezette a kelebiai plébániát. A Szent Teréz-székesegyház plébánosává 1985. április 16-án nevezték ki. A szabadkai püspökségen az évek során számos feladatot látott el. II. János Pál pápa papi szolgálatának elismeréseként kinevezte Őszentsége káplánjának 1998. december 30-án. A Szabadkai Egyházmegye által kiadott horvát nyelvű folyóirat, a Zvonik munkatársa volt, cikkei a Bačko Klasje folyóiratban is rendszeresen megjelentek. Továbbá szerkesztője és munkatársa a Subotička Danica című kiadványnak. Az Ivan Antunović Katolikus Egyesület első és oszlopos tagjai közé tartozik. Az évek során számos tudományos összejövetelen vett részt, főként azokon, amelyek történelmi témákkal foglalkoztak. A horvát paptestvérek támogatásának köszönhetően, összeállította a Božiji prijatelji s nama na putu és a Slava Božja című imakönyvet, amit az Ivan Antunović egyesület adott ki. Egyéb könyvek szerzője is, mint például a Dužijanca u srcu és a Čudesna bunarićka noć címűek. A Horvát Akadémiai Társaság tagja az alapításától kezdve, valamint alapítója a Dužijanca Bunyevác Horvát egyesületnek. Folyékonyan beszéli a Szabadkai Egyházmegye négy hivatalos nyelvét: a magyart, a szlovákot, a németet és természetesen az anyanyelvét, a horvátot.

A Szabadkai Egyházmegye sajtóirodája