Az alkalmi szentmisén ismertették a Szentatya életrajzát: Ferenc pápa az argentin fővárosban született 1936. december 17-én, piemonti emigránsok fiaként: apja, Mario könyvelőként dolgozott a vasútnál, míg anyja, Regina Sivori az otthonról és öt gyermekük neveléséről gondoskodott. Bergoglio vegyésztechnikusként végzett, majd a papságot választotta és belépett az egyházmegyei szemináriumba. 1958. március 11-én belépett a Jézus Társaságába és megkezdte a noviciátust. A bölcsészeti tanulmányait Chilében végezte, majd 1963-ban visszatért Argentínába, ahol filozófiából diplomázott a jezsuiták San Miguel-i Szent József Főiskoláján. 1964 és 1965 között irodalmat és pszichológiát oktatott a Santa Fe-i Szeplőtelen Szűz Mária Kollégiumban, 1966-ban pedig ugyanezeket a tárgyakat tanította Buenos Airesben a Megváltóról nevezett kollégiumban. 1967 és 1970 között teológiát tanult, és megint csak a Szent József Főiskolán szerzett diplomát. 1969. december 13-án Ramón José Castellano érsek pappá szentelte. 1970 és 1971 között Spanyolországban folytatta az előkészületeket, majd 1973. április 22-én örök fogadalmat tett a jezsuitáknál. Visszatérve Argentínába, a San Miguel-i Villa Barilari jezsuita egyetemen és szemináriumban novíciusmester, a teológiai kar oktatója, a Jézus Társasága tartományi tanácsos és a Szent József Főiskola rektora lett. 1973. július 31-én kinevezték az argentin jezsuiták provinciálisává. Hat évvel később újra az egyetemi pályán folytatta munkáját: 1980 és 1986 között újra a Szent József Főiskola rektora, valamint plébános San Miguelben. 1986 márciusában Németországba ment, hogy befejezze doktori disszertációját. Ezután elöljárói Buenos Airesbe, a Megváltóról nevezett kollégiumba, majd a córdobai jezsuita templomba küldték lelki vezetőnek és gyóntatónak. Quarracino bíboros volt az, aki közvetlen munkatársának akarta őt Buenos Airesben. Ezért 1992. május 20-án II. János Pál pápa kinevezte Auca címzetes püspökévé és Buenos Aires segédpüspökévé. Június 27-én a székesegyházban maga a bíboros szentelte püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Miserando atque eligendo (Megkönyörült és kiválasztotta), címerébe pedig a Jézus Társaságának jelképét, az IHS krisztogrammot illesztette. Azonnal kinevezték a floresi terület püspöki helytartójává, 1993. december 21-én pedig általános helynökké. Nem volt meglepő tehát, amikor 1997. június 3-án Buenos Aires coadjutor érsekévé léptették elő. Nem egészen kilenc hónappal később, Quarracino bíboros halálakor, 1998. február 28-án ő lett az érsek, Argentína prímása, az országban élő keleti rítusú hívek ordináriusa és a katolikus egyetem nagykancellárja. A 2001. február 21-i konzisztóriumon II. János Pál bíborossá nevezte ki, címtemploma a római Bellarmin Szent Róbert-templom lett. 2001 októberében kinevezték a püspöki szinódus 10. rendes közgyűlésének püspöki szolgálatért felelős általános megbízottjává. Közben Latin-Amerikában alakja egyre népszerűbb lett. 2002-ben elutasította a kinevezést az argentin püspöki konferencia elnöki tisztségére, de három évvel később megválasztották, majd 2008-ban megerősítették egy újabb hároméves ciklusra. 2005 áprilisában részt vett azon a konklávén, amelyben XVI. Benedeket megválasztották. A hárommillió lakosú Buenos Aires érsekeként missziós projektben gondolkodott, amelynek középpontjában a közösség és az evangelizáció állt. Négy fő célkitűzése volt: nyitott és testvéri közösségek létrehozása; a tájékozott világi hívők vezető szerepének előmozdítása; a város minden lakóját érintő evangelizáció; a szegények és betegek megsegítése. Mindennek érdekében a papokat és a világi híveket közös munkára hívta. 2009 szeptemberében nemzeti szolidaritási kampányt indított az ország függetlenné válásának kétszázadik évfordulója alkalmából: 2016-ig kétszáz karitatív munkát kellett végrehajtani. Kontinentális szinten sokat várt a 2007-es aparecidai konferencia üzenetének hatásától, olyannyira, hogy azt a „latin-amerikai Evangelii nuntiandi”-nak nevezte. XVI. Benedek pápa lemondását követően, 2013. március 13-án választották meg a Római Katolikus Egyház 266. vezetőjének. Személyében az első nem európai, jezsuita pápa lett Jézus Krisztus földi helytartója, aki a papi szegénység megtestesítője Assisi Szent Ferenc nevét választotta magának.

Ferenc pápa mottója „Miserando atque eligendo“ latin idézet a Szent vagy tiszteletre méltó Béda (672-735) angol bencés szerzetes művéből származik és Máté evangéliumára utal (Mt 9,9), amelyben Jézus a bűnös embernek „megkönyörült és kiválasztotta“.

Ferenc pápa címerén kék színű pajzs található, közepén sárga nappal. Ebben a Jézusnak az IHS betűkből álló monogramja olvasható, ami a jezsuita Jézus Társaság címerét idézi. A pajzsot a Szűz Máriát jelképező csillag díszíti. A címer háttere a XVI. Benedek által választott korábbi pápai címer elemeit vette át a kontinuitás jegyében.

Példaképéhez hűen, Ferenc pápa szerepet vállal a szegények és a kitaszítottak iránti szeretetben – ennek egyik bizonyítéka, hogy közbenjárásának köszönhetően székhelye környékén több klinika, kollégium, leves-konyha, fodrászüzlet és közös zuhanyzó is épült a betérő szegények számára. Ugyanakkor a Szentatya kezdeményezésére 2017. óta a Szent Márton-naphoz legközelebb eső novemberi vasárnapot a szegények világnapjaként tisztelik.

„Krisztus szegénysége gazdaggá tesz bennünket“ – hangoztatja nagyon gyakran Ferenc pápa. Híveihez pedig állandó kérése az: „Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!“

A Szabadkai Egyházmegye híveit erre a kérésre is emlékeztette Fazekas Ferenc megyéspüspök az alkalmi szentmisén.

Sz. Sz., Sajtóiroda