Szeptember 27-én Fazekas Ferenc megyéspüspök ünnepi szentmise keretében pappá szentelte Huszár Ádám és Gubena Ábel diakónusokat.
   A papszentelési szertartásra a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban került sor, ahol ez alkalomból megjelentek a szentelendők rokonai, barátai és ismerősei, 45 pap valamint több száz hívő. A jelenlévők imáikkal és szeretetükkel kísérték a két diakónust életük e fontos állomásán, és együtt adtak hálát hivatásukért és az Egyház szolgálatára kapott meghívásukért.
   Alkalmi prédikációjában a püspök atya hangoztatta:
– A szentelendőknek hasonlóvá kell válniuk Krisztushoz, az örök főpaphoz, és szoros egységben kell működniük püspökeikkel. Így válnak az új szövetség igazi papjaivá, akik hirdetik az evangéliumot, vezetik Isten népét, és gondjuk van az istentisztelet végzésére, elsősorban is Urunk áldozatának megünneplésére. Ti pedig, kedves fiaim, akik az áldozó papságra emelkedtek, mindenekelőtt vegyetek részt Krisztusnak, a mi Mesterünknek szent tanítói hivatásában. Hirdessétek mindenkinek az isteni igét, amelyet ti magatok örömmel elfogadtatok. Elmélkedjetek az Úr törvényén, és úgy foglalkozzatok vele, hogy amit olvastok, azt higgyétek, amit hisztek, azt tanítsátok, s amit tanítatok, azt kövessétek is. Tanításotok legyen Isten népének lelki tápláléka, tiszta életetek példája pedig legyen Krisztus híveinek örömére, s így szóval és példával egyaránt építsétek Isten házát, vagyis az Egyházat.
  Majd így folytatta:
-Nem kétséges, hogy nekünk, lelkipásztoroknak az a küldetésünk és kötelességünk, hogy átadjuk Krisztus Urunk tanítását, és azt sértetlenül, nem megmásítva kell tennünk, akár alkalmas, akár nem. Azonban ne feledjétek, hogy az emberek legfőképpen a szeretet nyelvét ismerik. Tegyétek ezt úgy, ahogyan a mi Mesterünk tette, aki az emberek között járt – jót cselekedve. Igehirdetésetek legyen bátor, ne félemlítsenek meg senkit, és ne tévesszenek meg benneteket a mai idők furcsa eszméi, mert azok sohasem teszik boldoggá az embereket, gyakran csak nyugtalanságot és bizonytalanságot eredményeznek a lelkünkben. Hivatásotok lesz az is, hogy Krisztusban megszentelő tevékenységet folytassatok. A ti szolgálatotok által valósul meg a hívek lelki áldozatának bemutatása, és kapcsolódik bele Krisztus áldozatába, amelyet a szent titkok ünneplésekor a ti cselekedetetek jelenít meg, vérontás nélkül az oltáron.
   Majd ezekkel a szavakkal fejezte be a szentbeszédet:
– Tartsátok szem előtt mindig a Jó Pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, keresse és megmentse, ami elveszett. Lelkesedjetek mindig Krisztusért! Az ő lelkülete legyen jelen a mindennapi imáitokban, a liturgiában és az igehirdetésekben. Az ő szeretetét árasszátok, amikor másokkal beszélgettek, amikor vigasztaljátok a szenvedőket, a reményvesztett embereket, és amikor mások örömében is részesültök. Maradjatok mindvégig hűségesek a mi Mesterünkhöz, Jézus Krisztushoz!
   A szentbeszédet követően a szentelendők ünnepélyesen kinyilvánították készségüket a papi szolgálatra. Ezután a Mindenszentek litániája alatt leborultak, miközben a jelen lévő papság és a hívek térdelve imádkoztak értük. A litániát a kézrátétel, majd a felszentelő ima követte.
   A papszentelés központi mozzanataként a papjelöltek a szentelő püspök elé térdeltek, aki kézrátétellel részesítette őket a papi rend szentségében. Ezt követően az újonnan felszentelt papok kezét krizmával kenték meg, majd rájuk adták a papi szolgálat liturgikus öltözékét, a stólát és a miseruhát. A szertartás folytatásában átvették a papi szolgálat liturgikus eszközeit: a paténát és a kelyhet. Végül a főpásztor, valamint a jelen lévő papok békecsókkal fejezték ki közösségüket az újonnan felszentelt papokkal, és szeretettel köszöntötték őket.
  A papszentelési szertartást követően a szentmise a Hiszekegy elimádkozásával folytatódott.
  Az ünneplés végén a püspök köszönetet mondott mindazoknak, akik jelenlétükkel, szolgálatukkal, támogatásukkal és imáikkal segítették Ábel és Ádám hivatásának kibontakozását. Az újmisésekre Isten áldását kérte, hogy új küldetésüket szeretetben, békében és örömmel teljesíthessék.
  A papszentelést megelőzően a papjelöltek a püspökség épületében a megyéspüspök és a vizsgabizottság előtt jurisdikciós, azaz joghatósági vizsgát tettek, amely a gyóntatási felhatalmazás megszerzésének feltétele. A sikeres vizsgát követően a püspökség kápolnájában letették a hitvallást és a hűségesküt.

Huszár Ádám
Huszár Ádám 2002. július 3-án született. Gyermek- és ifjúkorát Csantavéren töltötte, ahol általános iskolai tanulmányait a Hunyadi János Általános Iskolában végezte. Hivatása felismerésében és kibontakozásában fontos állomást jelentett számára a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kisszeminárium, ahol középiskolai tanulmányai mellett a papi hivatás útján is elindult. Tanulmányait ezt követően a szegedi Gál Ferenc Egyetemen folytatta, ahol felsőfokú tanulmányai során tovább mélyítette teológiai ismereteit és készült az Egyház szolgálatára. Az Egyház iránti elköteleződésének újabb fontos állomásához érkezett 2026. március 15-én, amikor a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban diakónussá szentelték.
Szentelési jelmondata: „Uram, jó nekünk itt lenni!” (Lk 9,33)

Gubena Ábel
Gubena Ábel 2002. február 22-én született Szabadkán, ahol gyermekkorát is töltötte. A Munkás Jézus Plébánia közösségéhez tartozva már fiatalon közel került az Egyház életéhez, amely későbbi hivatásának kibontakozásában is meghatározó szerepet töltött be. 2017 és 2021 között a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kisszeminárium növendéke volt. Középiskolai tanulmányai befejezését követően 2021-től 2026-ig a szegedi Szent Gellért Szeminárium közösségében folytatta felkészülését a papi szolgálatra. Ez idő alatt a szegedi Gál Ferenc Egyetem Teológiai Karán teológiai, valamint hittanár-nevelőtanár szakon folytatta felsőfokú tanulmányait, és diplomát szerzett. Hivatásának útján jelentős mérföldkőhöz érkezett 2026. március 15-én, amikor a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban diakónussá szentelték. A diakónusi szolgálatban immár közvetlenebb módon kapcsolódhatott Krisztus szolgáló küldetéséhez, és életét az evangélium hirdetésének, az Egyház közösségének és a reábízottak szolgálatának szentelheti.
Szentelési jelmondata: „Diligatis invicem, sicut dilexi vos.” – Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12)

Sz. Sz., Sajtóiroda
Fotó: Ft. Orcsik Károly