Nagyszombaton, húsvét vigíliáján Fazekas Ferenc megyéspüspök vezette a feltámadási szertartást a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

A szentmise elején a megyéspüspök a Székesegyház előtti téren elvégezte a tűzszentelési szertartását. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény és a fény születését ünnepli a keresztény Egyház. A megszentelt tűz lángjával gyújtotta meg a Jézust szimbolizáló húsvéti gyertyát. Ezt követően a püspökatya, a papság és a ministránsok kíséretében az égő gyertyával vonult be a templomba. A Jézus Krisztus feltámadását jelző húsvéti gyertya fénye belevilágított a templom sötétjébe, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertya lángjából a hívek is vettek, majd tovább adták egymásnak.

A bevonulást követően Sótányi Ferenc állandó diakónus, elénekelte az Exultet, a húsvéti öröméneket, majd az igeliturgia következtek. Az ószövetségi szentírási részek felolvasása után felcsendült ismét a Glória, megszólalt az orgona és a csengők is csilingeltek Krisztus győzelmének ünneplésére. Az oltárra visszakerült az ünnepi olsztalterítő és a gyertyák is.

Ferenc püspök homíliájában többek között elmondta: Minden megkeresztelt ember tudatában van annak, hogy Húsvétkor az Úr halálával és feltámadásával együtt ünnepeljük saját halálunkat és feltámadásunkat, azaz saját keresztségünket, akkor is, ha évtizedekkel ezelőtt kereszteltek meg bennünket. A Feltámadt Krisztus mennybemenetelekor ezt ígérte tanítványainak: „Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!“ Így lett Ő a mi keresztény létünk forrása, Ő a mi menedékünk! Hozzá bármikor fordulhatunk, bármikor megszólíthatjuk, kérhetjük segítségét – emlékeztetett a püspök.

A szentbeszédet követően a keresztvíz megáldására került sor, valamint a keresztség és a bérmálás szentségének kiszolgáltatására két felnőtt megtérő számára. A katolikus templomokban ősi hagyomány húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során kiszolgáltatni a keresztséget a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A szertartás keretében a jelenlévő hívek is megújították keresztségi fogadalmukat.

Az áldozást követően a húsvéti eucharisztikus titok megünneplése, a feltámadási körmenet zárta az ünnepet az Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

Nagyszombaton az Úr Jézus Krisztus sírban való pihenésére emlékezünk. Az elmélkedő és csendes hangulat lehetőséget ad a híveknek arra, hogy elmerüljenek a hitben és közelebb kerüljenek Istenhez. Míg az esti vigília szertartásával kezdetét veszi a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. Húsvét éjszakáján, az egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a 4. századig vezethető vissza, de az ünnep alapjai a kereszténység kezdetéig nyúlnak vissza. A fény liturgiája fényköszöntő rítussal kezdődik, amely az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából származik. A tűzszentelés a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására alakult ki a Frank Birodalomban, Róma a 12. században vette át a szokást. A bevonulási körmenet is ebben az időben vált általánossá. A vigíliában ezután a húsvéti gyertya kerül a szertartás középpontjába: a gyertya meggyújtása Krisztust, a „világ világosságát” jelképezi. A húsvéti vigília szertartása az évszázadok folyamán először nagyszombat délutánjára, majd nagyszombat reggelére került. XII Piusz pápa 1955-ben helyezte ismét a szombati esti, illetve az éjszakai órákra.

Sz. Sz., Sajtóiroda

Fotó: Kovács Attila