Az első szentáldozás

Az Oltáriszentség (Eucharisztia) egyike a hét szentségnek, amelyektől a legtöbb megszentelő kegyelmet kapjuk lelkünk számára. Az Oltáriszentség Jézus Krisztus valóságos teste a kenyér színe alatt, és valóságos vére a bor színe alatt. A kenyér és a bor színe alatt Jézus Krisztus valósággal jelen van, mint Üdvözítő Istenember.

Az első áldozás tulajdonképpen az első találkozás szentsége az Eucharisztiában jelenlévő Jézussal.

A gyerekek általában 9-10 éves korban készülnek fel az első szentáldozásra. Ugyanis ekkor a legfogékonyabbak a hittan-ismeretek elsajátítására, valamint ekkor a legnyitottabbak a Jézusról szóló tanítás befogadására.

Elsőáldozók azok a gyerekek lehetnek, akiknek a szülei személyesen kérik ezt a lelkipásztortól, valamint akik meg vannak keresztelve, és akik kellőképpen fel vannak készülve lelkileg, illetve ismeretekben is arra, hogy ehhez a szentséghez járuljanak.

Az elsőáldozásra való felkészüléskor fontos még, hogy a gyermekek rendszeresen részt vegyeken a szentmiséken, iskolai- és plébániai hittanórákra járjanak, valamint hogy résztveői legyenek a plébániai elsőáldozásra való felkészítésen.

Az első szentáldozást megelőzi a szentgyónás elvégzése. A bűnbánat szentsége a bűnbánó bűnös három cselekedetéből áll, amit azután a pap feloldozása követ. A bűnbánó cselekedetei: bánat-gyónás, vagyis a bűnük feltárása a pap előtt, valamint az elhatározás a jóvátétel elvégzésére. Aki el akarja nyerni a kiengesztelődést Istennel és az Egyházzal, minden súlyos bűnét meg kell vallania a pap előtt, melyeket még addig nem gyónt meg, és amelyekre a gondosan elvégzett lelkiismeret-vizsgálatot követően emlékszik. A szentgyónásban a pap, az irgalmas Atya felszentelt képviselőjeként, az Úr szentségi bocsánatát és megbocsátását közvetíti a gyónó felé.

A kereszténység első századaiban jellemzően inkább a felnőttek részéről történtek a megtérések, így az olyan beavatások, mint a befogadások a keresztény közösségbe, valamint a keresztelés, az áldozás, a bérmálás is őket érintették. Később, amikor már a gyermekek keresztény családokba születtek bele, akkor vált aktuálissá, hogy a kicsinyeket is „hivatalosan“ befogadja az Egyház már a megszületésükor. Az Egyház tehát engedélyezte a csecsemők megkeresztelését, az első szentáldozás idejét pedig kilenc éves kor fölött határozta meg.

A szentáldozás rendes kiszolgáltatója a püspök, vagy a pap, vagy a diakónus. Rendkívüli kiszolgáltatója lehet az akolitus, illetve szükség szerint tartós vagy ideiglenes engedéllyel világi hívők is.

A Szabadkai Egyházmegyében a plébániákon áprilisban és májusban sok elsőáldozó gyermek először járult az oltár elé szentáldozásra. Így például a szabadkai Szent György templomban is, ahol négy magyar ajkú és tizenhárom horvát hittanos először vette magához az Oltáriszentséget, Jézus Krisztus szent testét és vérét május 11-én.

Az Egyházmegyei Hivatal közlése szerint a tavalyi, 2023-as évben az egyházmegyénk területén összesen 1102 elsőaáldozó gyermek fogadta be szívébe Urunkat Jézust az Oltáriszentségben.

Sz. Sz., Sajtóiroda

Fotó: Szabadka – Szent György templom, Temerin – Szent Rozália templom, Szabadka – Szent Rókus templom, Györgyén – Munkás Sz.József templom, Óbecse – Szent Antal, Gombos – Szent László templom