Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök szentmisét mutatott be az utolsó vacsora emlékére nagycsütörtökön a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

Bevezető beszédében a püspök elmondta, hogy ezzel az esti szentmisével megkezdődik a húsvéti szent háromnap, amikor Jézus szenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról emlékezünk meg. A Dicsőség éneklésekor a székesegyházban megszólaltak a harangok, a csengők és az orgona, majd a Glória elhangzását követően, elnémultak. A harangok, a népi hagyomány szerint Rómába mennek, és a mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak a templomokban egészen a húsvéti vigília kezdetéig.

A megyéspüspök alkalmi prédikációjában többek között elmondta: „János evangéliumában egy olyan részletről emlékezik meg az utolsó vacsora kapcsán, amelyről a többi evangélium nem számol be: Jézus megmosta tanítványai lábát. Ez a szokatlan és prófétai tett adja meg végtelen szeretetének kulcsát, valamint az Eucharisztia mélyebb megértését, amelyet Jézus szenvedése előtt hagyott ránk. A szeretet minden tette szolgálat és így áldozat is egyben. Szeretni pedig annyit jelent, mint életünket odaadni. Jézus szeretete nem volt eredménytelen, mert gyógyulást hozott bűnös elesettségünkre. Az Eucharisztia, amely Jézus e szeretetét tartalmazza, folytonosan arra indít minket, hogy életünket szeretetből odaadjuk embertársaink szolgálatára és megsegítésére.“ Majd a püspökatya így folytatta: „Az utolsó vacsorán Jézus, jelenlétének új formáját valósította meg tanítványai között, mégpedig a kenyér és a bor színe alatt. Ezt ünnepeljük a mai napig mi, Krisztus követői az Eucharisztiában minden szentmise keretében, amikor ugyanazt tesszük és ugyanazokat a szavakat mondjuk el, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán elmondott tanítványainak. Amikor a papok magukhoz veszik a testté lett kenyeret és a vérré lett bort, akkor a legbensőbb szeretet-közösséget alkotják Jézussal. E módon Jézus valóban közöttünk és velünk marad a világ végezetéig.” – hangzott el a szentbeszédben.

A prédikációt követően Fazekas Ferenc püspökatya, a lábmosási szertartásban Jézus példáját követve, megmosta a kiválasztott hívők lábát. Ezen a nagycsütörtökön az egykori Jézus sírját őrzők soraiból kerültek ki a tizenkét apostolt megszemélyesítők.

Az áldozást követően az Oltáriszentséget a kápolna tabernákulumában helyezték el, ez az elrejtés Jézus elfogatását és elhurcolását jelképezi. Ezután következett az oltárfosztás, amikor is eltávolítottak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve mindenkit Jézus elfogatására és a passió kezdetére.

A szertartás végén megkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás.

Sz. Sz., Sajtóiroda

Fotó: Kovács Attila