Június 29-én, Szent Péter és szent Pál apostolok ünnepén a római katolikus egyház alapítóira emlékezünk. Fazekas Ferenc megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban szombaton.

– Majdnem két évezred telt el azóta, hogy Jézus Krisztus tette Szent Péter apostolt egyházának látható fejévé és egyben megígérte, hogy a sziklára épült egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. A körülbelül kétezer éves történelem során Anyaszentegyházunknak hol fényesebb, hol sötétebb, hol üldözések által gyakran nyomasztó időszakokat kellett átélnie. Így hol vérrel, hol dicsőséggel írták történelmét. Mégis a Krisztus által alapított és az apostolokra bízott egyház ma is él és áll – emelte ki prédikációjában Fazekas Ferenc püspökatya.
– A mai ünnepen föltekintünk Szent Péter hitére és Szent Pál buzgóságára, az ő lankadatlan igehirdetésükre, tanúságtételükre egészen a vértanúságig. Példájuk láttán igyekszünk mi is szolgálni, szeretni egyházunkban a Jóistent Krisztus Urunk által a Szentlélek erejével. – folytatta a püspök – Anyaszentegyházunk számtalanszor megtapasztalta a történelme folyamán, hogy nagy viharok után az új virágzás korszaka következett. Ezért sohase bátortalanodjunk el, hanem higgyünk abban, hogy Krisztus Urunk minden idők Ura és formázója, így a mostani időknek is – hangzott el a szentbeszéd befejezéseként.

Szent Péter, a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simonnak szólították, majd Jézustól kapta a Péter nevet. Péter gyakran a tizenkét tanítvány szóvivőjeként tevékenykedett, és különösen nagy hitvallásával kapcsolatban emlékeznek rá, amelynek során gyakran így szólt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.“ Erre Jézus azt válaszolta, hogy Péter maga a „szikla“, amelyre Jézus az Egyházat építi majd, vagyis Péter az Egyház sziklaalapja. Jézustól kapott hatalmát az oldás és kötés, illetve a kulcsok jelképezik. Az Úr maga jelölte meg őt a Kéfás (szikla) névvel: „Te Szikla vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” Így is történt: Jézus feltámadását és mennybemenetelét követően Péter alázatosan átvette az egyház vezetését, vezette az apostolokat, és magára vállalta az igaz hit életben tartását. Péter volt a katolikus egyház első pápája. Pétert mint apostolfejedelmet ábrázolják, Szent Pállal, Krisztus mellett. Attribútuma a kulcs, emellett a pásztorbot, a hal, a kakas. Védőszentjüknek tekintették a halkereskedők, a hálószövők, kulcsai miatt a lakatosok, esztergályosok, kapusok, felügyelők is. Lábbetegségek, veszettség, kígyómarás ellen kérték oltalmát.

Szent Pál, eredeti nevén Saul, szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. A farizeusokhoz csatlakozva részt vett a keresztények üldözésében. Majd a damaszkuszi úton megváltozott az élete: találkozott a Föltámadottal. És mindent elvetett aztán Krisztusért. Arra a meggyőződésre jutott, hogy az ember az üdvösségét csak Istenben találja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát. Krisztusnak ez a kinyilatkoztatása Pál számára azt is magában foglalta, hogy Isten mint a népek Istene mutatkozik be; a pogányok is hivatalosak tehát a hit útjára. Meghívatásával együtt Pál ezért fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Megtérése után Pál azonnal megkezdte a missziót. Rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat: meggyógyított egy bénát, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, és még sok más csoda fűződik nevéhez. Barnabás, Lukács, Timóteus és mások társaságában missziós útjai során bejárta az egész Közel-Keletet, Ázsiát és Európát mégpedig hirdettve az evangéliumot. A fazekasok, kosárfonók, köszörűsök, kötélgyártók, újságírók védőszentje, süketség, görcs, kígyómarás, ijedtség esetén kérték oltalmát, esőért, a föld termékenységéért fohászkodtak hozzá. Péterrel együtt Krisztus oldalán ábrázolják; attribútuma a kard, mellyel lefejezték.

A legenda szerint Pétert és szent Pált június 29-én Rómában végezték ki időszámításunk szerint 67-ben. Pétert keresztre feszítették, saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus Krisztus. Pált pedig lefejezték, mivel római polgárként ez a tisztes halálmód illette meg.
Péter-Pál napját a köztudat az aratás kezdő napjaként tartja számon. A munkakezdet kultikus hagyományai azonban inkább Sarlós Boldogasszonyhoz fűződnek a néphagyományban. Emellett Péter-Pál ünnepének aratók miséje néven emlegetett nagymiséjén több helyen áldást kértek az aratásra, és volt, ahol megáldották az aratószerszámokat is.

Sz. Sz., Sajtóiroda