A szabadkai székesegyház – Avilai Szent Teréz basilica minor – felszentelésének évfordulóját október 14-én ünnepelték kétnyelvű ünnepi szentmise keretében, amelyet Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök mutatott be az egyházmegye papjai koncereblárásával.
  A püspök a szentmise elején hangsúlyozta, hogy ezt a szentmisét mindazokért mutatják be, akik építettek és eddig dolgoztak, valamint, akik most is tesznek a székesegyházér és fenntartják azt. Az alkalmi homíliát magyar nyelven Sotányi Ferenc diakónus mondta, míg horvát nyelven Dragan Muharem prépost, a székesegyház plébánosa szólt.

 – A hit, amelyet hordozunk, nem korlátozódik a térre, de a tér birtokolja a hitet. Krisztus üdvösségének misztériuma az időben történik, vagyis most. És nemcsak most és az időben, hanem itt. Az ember tér nélkül, állandó hely nélkül is megéli hitét, de hajléktalanként, vándorként ugyanígy. A kereszténység nem az eszme hite, hanem a megtestesülésé. Isten betért a térbe, belépett a mi terünkbe. Tehát: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott“. Ezért a hitünknek szüksége van az „itt“-re, szüksége van térre. Szüksége van helyre, ahol az Igét hallgatják és az eucharisztiában ünneplik. Ezért van szükségünk templomra – helyre, térre, ahol különleges módon találkozunk Istennel” – mondta többek között Muharem prépost, és emlékeztette a híveket, hogy ebben az évben emlékezünk az alapkö letétel 253. évfordulójára. Ugyanakkor megemlékezünk arról is, hogy 58 évvel ezelőtt vált Avilai Szent Teréz temploma a Szabadkai Egyházmegye székesegyháza, 53 éve szentelték fel, és 52 éve VI. Pál pápa kisebb bazilika címmel tüntette ki. Ahogy a szónok mondta, nemcsak szeretettből, hanem teológiailag jogosan nevezzük ezt a templomot a Szabadkai Egyházmegye minden temploma anyjának.

 – Anyának nevezzük azért, mert életet ad, nem a saját törekvédéből, hanem megszentelése erejével, amelyet éppen ünneplünk. E megszentelés erejéből, ebben a térben, ebben a székesegyházban születtek püspökeink. Ezek a püspökök szenteltek minket papokat, és ezek a papok küldettek az egyházmegye plébániáira, és e megszentelés erejével ők szentségekkel szentelik meg a gyermekeket, fiatalokat, házaspárokat, családokat, időseket, haldoklókat… Így válnak házaink is az Egyház részévé, azaz megszentelt térré. És hol kezdődött minden? A székesegyházban. Itt kezdődött minden, és az egyházmegye legtávolabbi templomában, legtávolabbi házában is tükröződik e szent hely szikrája – hangsúlyozta Dragan Muharem prépost, és prédikációját így zárta: – Nem fogjuk kiemelni e templom szépségét, művészi értékét. Nem fogunk beszélni sebei­ről, ráncairól, mert ilyen sebhelyesen is szép, továbbra is életet nyújt, továbbra is megszenteli gyermekeit. Ezért ma egész Egyházmegyénk hálát ad Istennek a keresztény hit ajándékáért ennek az épületnek a megszentelése által. Legyen továbbra is a megszentelés helye híd az ég és föld, Isten és ember között.

 Az alkalmi szentmise ünnepélyességét énekkel emelte a székesegyházi Albe Vidaković kórus, Miroslav Stantić karnagy vezetésével.

  A székesegyház 253. születésnapján is, felújításért kiált a homlokzat és a harangtorony tekintetében, de – ahogy Muharem atya is mondta – mindentől eltekintve, továbbra is a gyülekezés és a hit helye.

Sz. Sz., Sajtóiroda

Fotó: Vedran Jegić