A katolikus egyház pünkösd után tíz nappal úrnapját ünnepli. Az idei ünnep június 4-ére, csütörtökre esett. Szabadkán Fazekas Ferenc megyéspüspök kétnyelvű, ünnepi szentmisét celebrált a zsúfolásig megtelt Avilai Szent Teréz-székesegyházban. A szertartáson jelen voltak szabadkai plébániák papjai, számos vallási és művelődési egyesület tagjai, a magyar és a horvát társadalmi-politikai élet képviselői, valamint a nagy számban összegyűlt hívek.

   Fazekas Ferenc megyéspüspök alkalmi szentbeszédében elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy:
– Jézus mélyen együtt érez gondjainkkal. Látja lelki szükségünket. Nem közömbös velünk szemben, mert szeret bennünket. Hatalma is van ahhoz, hogy segítséget nyújtson – emelte ki prédikációjában a püspökatya, majd így folytatta:
– A kenyér csodálatos megszaporításával ezt látványosan be is bizonyította, és akik tanúi voltak ennek, világosan felismerték mindezt. Ezért mentek utána a tó túlsó partjára. Szeretetét és hatalmát egészen különlegesen mutatta meg azoknak, akik hallgatták őt. Szavai ugyanis azt hirdették, hogy követői ne csak a testi táplálékra fordítsák figyelmüket. Ő önmagát adja táplálékul, amely annyira fontos, hogy ha valaki nem fogadja azt el, akkor igazi élet sem lesz. Miután Jézus ezekkel a szavaival megbetegítette hallgatóságát, azt is megmondta, mire szolgál az az eledel, amelyet önmagából ad: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,54). Ebben a lelki étkezésben a személyes kapcsolat a legfontosabb, amely léltre jön, mert ez az életet szüli! A Jézusunk iránti hit és szeretet születik meg újra.
– A mi életünket gyakran nyugtalanság jellemzi. Sokszor kiszolgáltatottak, magányosak és félelmekkel teli emberek vagyunk. Azonban, szorongásaink helyzetében is felismerjük és örülünk annak, hogy Jézus Krisztus a számunkra az igazi élet forrását és táplálékát jelenti. Ez az eledel, a feltámadt Krisztus, a kenyér és bor színe alatt. Így akar minket éltetni, kegyelmével így akarja átalakítani életünket – hangzott el a szentbeszéd befejezéseként.

   A szentmise végén Ft. Dragan Muharem, a basilica minor plébánosa a hagyományokhoz híven bemutatta a Dužijanca-Aratóünnepség megválasztott aratópárját, akik idén Mila Kujundžić és Teo Margetić. Ugyancsak elmondta, hogy a gyermek aratópáros ebben az évben Marija Šabić és Danilo Cvijanov.

   Az ünnepi szentmisét követően, csaknem harminc év elteltével ismét körmenetet tartottak a Szent Teréz-székesegyháztól a Szent Mihály Arkangyal ferences templomig. Az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe ugyanis kiemelkedő katolikus főünnep, amelyen a hívők az Eucharisztiára, vagyis az Oltáriszentségben (a kenyérben és borban) jelenlévő Jézus Krisztusra emlékeznek és hálát adnak érte. A 13. századtól, amióta IV. Orbán pápa Szent Julianna látomásai nyomán elrendelte az ünnepet az ünnep leglátványosabb eleme az úrnapi körmenet. A templomból kiviszik a megszentelt ostyát (az Oltáriszentséget) egy díszes tartóban, a monstranciában, a hívek pedig énekelve vonulnak végig az utcákon, megállva négy feldíszített szabadtéri oltárnál, amelyek a négy égtájat és a négy evangélistát szimbolizálják. Szabadkán a hosszú, látványos és rendezett menet – amelynek élén a lobogó hordozók vonultak, és velük együtt az elsőáldozók, a szent sír őrzői, a magyar és horvát népviseletbe öltözött fiatalok, a vallási civil és más szervezetek képviselői, a virágszirmokat szóró gyermekek és a hívek is, akik szép számban kapcsolódtak be a menetbe. A forgalom leállítása után a Matko Vuković utcán keresztül, négy állomást érintve vonult át az ünnepi menet a városon. Az első állomás a székesegyházban volt, a második Ivan Antunović püspök szobránál, a harmadik a Városháza melletti Szentháromság-emlékműnél, a negyedik pedig a ferences templom előtti téren. A körmenet résztvevői előre meghatározott sorrendben, méltóságteljesen vonultak az útvonalon, közben énekelve és imádkozva. A ferences templomban került sor a záró áldásra. A Fazekas Ferenc püspök atya ezt az áldást Szabadka városára, annak minden polgárára, valamint mindazokra adta, akik közfeladatokat és felelősségteljes szolgálatokat látnak el a városban.

  Emlékeztetőül: Szabadkán a városon átvonuló úrnapi körmenet a második világháborúig megszokott volt, ám a kommunizmus idején ezt megszüntették. A Legszentebbel tartott körmenetet – amely a hit kifejezése – 1995-ben állították helyre, és 1999-ig minden évben meg is szervezték. A bombázások miatt azonban ismét megszűnt, illetve csak a székesegyház körül szervezték meg, de nem terjesztették ki a város utcáira, egészen mostanáig. Idén ünnepélyes, méltóságteljes és emlékezetes volt az újjászervezett úrnapi körmenet, a hívek nagy örömére, akikben él a remény, hogy az elkövetkező években újra részt vehetnek a úrnapi körmenetben a város utcáin.

Sz. Sz., Sajtóiroda