Nagycsütörtöki püspöki szentmise az utolsó vacsora emlékére

„Jézus tudta, hogy elérkezett az óra“ (Jn 13,)

   Jézus szenvedésének kezdetére emlékezve, nagycsütörtökön Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspük ünnepi szentmisét mutatott be az Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

    Az ünnepi bevonulást követően a püspök atya bevezető beszédében kiemelte, hogy ma azért gyűlt össze a papság és a hívők közössége, hogy megünnepeljék az Úr áldozati lakomáját, az Eucharisztiát, amelyben Krisztus újra feláldozza önmagát érettünk. Az elkövetkező három nap alatt Jézus szenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról emlékezik meg az Egyház.

    A Glória felcsendülése után a harangok és a csengők utoljára szólaltak meg. Utána elhallgattak, és majd szombat este fognak újra felcsendülni. A harangszót néma csend váltotta fel jelképezvén ez által, hogy Jézus mellett senki nem állt ki.

     A megyéspüspök alkalmi prédikációjában többek között elmondta:
– Szeretete végső jeleként a kinyilatkoztatás két nagyon fontos mozzanatot említ. Az első, a mai evangélium tanításában megjelenő szolgáló szeretet tettekben megvalósuló leírása. Jézus, aki tanításában gyakran beszélt a szeretet fongosságáról, most gesztusaiban is megmutatja, mit is jelent mindez. Szeretetének második mozzanata, a mai szentmise szentleckéjében elbeszéltesemény, az eucharisztia alapítása. Az éretünk adott test, az értünk kiontott vér, a teljes, fenntartás nélküli odaadottság tiszta példája megszólít, és cselekvésre késztet bennünket is. Megérthetjük, hogy a Krisztussal megélt személyes, belső közösség a mai ember életében is ott kezdődik el, amikor fölfedezzük benne az értünk megtört testet, az értünk kiontott vért. Ennek a mindent felülmúló hitnek és szeretetnek részesei vagyunk egészen sajátos módon ezen az estén.

    A prédikációt követően Fazekas Ferenc püspökatya, a lábmosási szertartásban Jézus példáját követve, megmosta a kiválasztott hívők lábát. A tizenkét apostolt megszemélyesítők között voltak az egyházmegye különböző plébániáihoz tartozó férfiak.

    Az áldozást követően az Oltáriszentséget a mellékoltár tabernákulumában helyezték el, ez az elrejtés Jézus elfogatását és elhurcolását jelképezi. Ezután következett az oltárfosztás, amikor is eltávolítottak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve mindenkit Jézus elfogatására és a passió kezdetére.

    A szertartás végén megkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás.

Sz. Sz., Sajtóiroda
Fotó: Vedran Jegić

Scroll to Top